- avagy azelőtt légy okos, mielőtt a fejedet verheted a falba -

Ne rontsd el!

Ne rontsd el!

Azok a hülye klisék...

2016. július 05. - bAd

Soha nem voltam az a nagy partyarc. Na jó, most ne gondoljunk az egyetem másodévére, amikor gyakorlatilag többet voltunk az egyetemi klubban, mint előadáson, és volt olyan tantárgy, ahol a vizsgán találkoztam először a tanárral... Ez most mellékes... khm... De ezt a rövid időszakot leszámítva nem voltam az a minden héten buliba járó típus. Viszont még ennyi, plusz az azóta eltelt idő alatt is rájöttem valamire:

AZ EMBEREK TÚL SOK FILMET NÉZNEK!

Jó, OK. Jogosan merült fel mindenkiben a kérdés: hogy jön ez most ide? A válasz nagyon egyszerű. Egyszerűen nem megy a jó csajozó/pasizó szöveg kitalálása magunktól. 

Erről már számtalan cikk született, hogy mennyire elcsépelt/gagyi/nevetséges szövegrészlet terjedt el kis hazánk szórakozóhelyein, és ezekre már jól bejáratott elutasító-szövegek tárháza is rendelkezésünkre áll.

Mi marad akkor a szerencsétlen próbálkozó delikvens számára? Úgy van kedves Olvasó: a FILMEK! 

Hogy egy egyszerű példával éljek: a párkereső nők többségének mit szoktak javasolni? Nézz sok Szex és New York-ot! Mert abban minden olyan egyszerűen megy... Igen ám, csak ami jól áll Samathanak, az nem biztos, hogy menő egy húszas (akár harmincas) évei elején járó kishölgy/hölgy szájából... De igaz lehet ez fordítva is. Amikor a jófiúk szeretnének "lazázni", akkor elég komolytalanná teszi a helyzetet, hogy lenyomnak egy-két macsó szöveget. Na de Urak, a hölgyek nem ennyire hülyék, hogy ne jöjjenek rá erre azonnal, hogy a szöveg mögött nincs tartalom! Ha meg igen, akkor szerintem annál nincs semmi keresnivalód. De ezt mindenkire inkább rábízom...

Nem egy, nem két olyan sztorit hallottam, amikor konkrétan komoly bonyodalmakat okoztak a klisék a bimbózó románcban. Mert vannak ugyebár a "frappáns szövegek", meg a feldobott magas labdák, amiket olyan jól le tudunk csapni egy-egy előre bejáratott szöveggel. Na és aztán abból mássz ki! Mert lehet, hogy ettől menőbbnek érezzük magunkat, egészen addig, amíg az adott hölgy vagy úr a bátortalan lépései helyett behúzza a kéziféket, driftel egyet, és már ott sincs... Vagy ha ez a célunk, akkor hajrá!

De ezúton is kérek mindenkit, hogy nem hajt a tatár, mielőtt válaszolunk, GONDOLJUK ÁT mit mondunk! Lehet, hogy nem lesz csattanós a válasz, de legalább őszinte lesz, és tudjuk mit válthatunk ki vele a másikban. Azért az sem utolsó szempont... 

 

(kép forrása: theguardian.com)

Bevezetés

- avagy minek is adom a fejemet blogolásra -

Kedves Látogatók!

(Bár naivitás lenne azt gondolni, hogy máris olvasótáborom van, azért a reményt hagyjuk meg... Plusz mégiscsak illendő valami megszólítás, nemde?)

Kezdjük akkor magamról pár szóval... 31 éves, boldog párkapcsolatban élő, otthondolgozó lány vagyok. Ez eddig semmi különös, igaz? Na jó, a boldog párkapcsolat talán elsőre nyálasan hangzik, vagy a mai világban talán Alien-nek is számítok vele. De nem volt ez mindig így... Én is hosszú útkeresésen vagyok túl, sok tapasztalatot szereztem az életben, sok barátnőmnek próbáltam/próbálok a mai napig is útkeresési tanácsot adni... Ez adta azt a "bátorságot", hogy belefogjak egy blogírásba...

Sosem akartam pszichológus lenni. Semmi affinitásom nincs a humán tantárgyakhoz, és nem szeretem azt a sok maszlagot, amit anno az iskolában ránk erőltettek, így nem is akartam ELTE bölcsészetére menni... Vagy semmi hasonlóra... Viszont a barátaimat mindig meghallgattam, na és persze ők is engem. Akkor jöttünk rá, hogy kibeszélni jó, és kell! Mert felszabadít! Ha nem, akkor előbb-utóbb felrobbansz, mint egy atombomba... Tudom, tapasztalat... 

Szóval ott tartottam, hogy sok embernek adtam tanácsot... Vagy azért, mert már én is átéltem hasonlót, vagy mert "kívülről" egyszerűen okosabb az ember. Ezek nagy közhelyek, tudom.

És ennyi tapasztalat után... (Egyetemi évek, munkahely, párkapcsolati függőség, szingliség, szeretőség, mostohaanyaság (van egy nevelt fiam, ezt eddig nem mondtam volna?) boldog párkapcsolat, stb...) épp elég okot ad arra, hogy megpróbáljak segíteni másoknak... Nem hivatásszerűen, mert mint mondtam:

1.) nem vagyok pszichológus

2.) van más munkám, amit nagyon szeretek, és ahol szintén kiélhetem "megmondó-hajlamomat" 

A blog célja tehát egyfelől a segítés, illetve drága Hölgy- és Úrtársaim a szemek felnyitása, hogy emberek NE SZÚRJÁTOK EL!

 

süti beállítások módosítása